Vestibulum

A villa előcsarnoka, mely hallként is szolgál. Remekül összeköti a bejáratot az épület belső helyiségeivel. Jól láthatóan kihangsúlyozza az épület nagyságát és jelentőségét.

*egészen a kastélyig versenyeznek, persze Aelló nyert aki visítozva kéri jutalmát. Mael szól az egyik szolgának hogy hozzanak egy hatalmas oldalast, majd érkező anyjára néz* Bibibí, nyertem! *nyelvet ölt*

Mint mindig. *Kacsint. Majd a szolgákra esik tekintete. Két szolgának int, és egy ajtóra mutat, mire azok zokogásban törnek ki és elindulnak a tömlöc irányába.* Velük majd később foglalkozok.. *Ördögi vigyor.*

-Ezaz, menjetek csak! Hazudósok! *nyelvet nyújt a távozó szolgákra, akik gyilkos tekintettel néznek vissza Malera. Persze rögtön anyuciba ölelkezik. A hús időközbe megérkezett és Aelló azonnal ráveti magát*

*Jót mosolyog fia szinészi tehetségén, a szolgákat pedig semmibe veszi, hiszen hamarosan úgyis az egyik tömlöcben fognak üvölteni. Aelló falatozását szemlélve kissé eltűnődik.* Nem ártana megfürdetned. *Szólal meg végül.*

-Ééén???? *kérdezi felháborodva* Mégis mire lennének a szolgák? üljenek egész nap? *füttyent egyet és az egyik lány, viszi is Aellót a fürdőszobába, persze a kis dög méltatlankodva harapdálja szolgálóját*

Igazad van, de ha már így tovább adtad a munkát, akkor neked sem árt lefürödnöd, mivel azt a kis dögöt szorongattad egész nap. *Nyelvet ölt.* De ha nincs kedved, esetleg imátkozni is mehetsz. *Elvigyorodik.*

A fürdés jó ötlet, persze miután kijátszottam magam, semmi kedvem kétszer is fürdeni! tényleg, hol voltál ma egész nap? Nem láttalak!

De hallhattál. A sikolyokat, amik a tömlöcből szűrődtek fel, legalábbis én okoztam. *Szerény mosoly.* Szép hangjuk volt nem? Igazi kórust szervezhetnénk a sok szolgából akik a tömlöcben végezték. *Kuncog.*

*Felkacag* Szeretlek anya! Remélem egyszer én is olyan könyörtelen leszek mint te! És tiszta! *megszagolgatja amgát és egy fintorral hozza anyja tudomására, hogy a kis dögtől elég undi szagot vett át teste*

*Elneveti magát a szagolgatáson.* Én is szeretlek, de most sipirc fürdeni. Én pedig megnézem mit tehetek a muzsika szolgáltatás terén. *Kacsint és elindul a tömlöc felé, elintézni a szolgákat.*

-Rendben menj csak, akkor berobbanok Aelló mellé! *mondja vérbenforgó szemekkel és rohan fel a fürdőbe és kis döge mellé beül, és együtt fürdenek. Utána folytatják a játékot, persze tisztán*

*A kastélyban szaladgál Aellóval, jelenleg fogócskát játszanak és mint mindig a kis hárpia a fogó. Végigrohan a folyosókon, az emeleten, a szolgák pedig gyilkos tekintettel pillantanak a kis halugánra, aki majdnem fellökte őket. kacarászva rohangál mikor neki ütközik egy masszív falnak. Felpillant és a fal személyében egy fiatal nőt lát* Szia! *angyali arc*

*Majdnem elvágódik, ahogy a fiú nekiszalad. Legszívesebben leordítaná a fejét, de eszébe jutnak ROsette intelmei. Neki itt msot nincs hatalma senki felett.*
- Szia... Legközelebb légy óvatos. Ó, milyen aranyos hárpiád van! *Teszi még hozzá.*
~Mondtam én, hogy ebből még üzlet lesz~

-Oké,elnézést! *néz nagy boceszemekkel Arianara* Köszi, Aellónak hívják, a múltkor kaptam anyutól! Amúgy engem Maelnek hívnak, az anyukám pedig Rosette! Te ki vagy? Még sosem láttalak itt a kastélyban? Mikor érkeztél? *közben a kis dög felméri Arianat, felette repked és vinnyog neki, bemutatkozás képpen*

- Ariana vagyok. Rosette tanítványa. Mondjuk úgy, hogy régen is vele laktam, és most jöttem vissza. *Kacsint, inkább nem meséli el részletesen, hogy meglógott.* Anyukád mesélt ám rólad!
*Játékos mosoly* ~Egész normálisnak néz ki. ROsette tévedett egy kicsit, mikor azt mondta, rá hasonlít.~

-Ariana? Szép neved van! Ha te anyu tanítványa vagy, akkor biztosan nagyon erős is! Engem nem tanít, azt mondja még túl fiatal vagyok az erőszakhoz, pedig úgy szeretnék már tudni valamit! Anyu sosincs itt, ezért kértem Aellót hogy ne unatkozzak! *Hallja Ariana gondolatait, bár még mindig nem érti, mik ezek a hangok a fülében, Most sem teszi szóvá, csupán rándít vállán*

~Mégis hasonlít.~
*Egy pillanatig elkeseredett képet vág... EGy ilyen kisgyerek az erőszakhoz szeretne érteni. TÉnyleg sokat változott ez a hely.*
- Egyébként attól függ, mi számít erősnek. *Vállat ránt, miközben kis levegő gömbök kezdenek megjelenni körülötte, amik porral vannak keverve, és gyorsan forognak saját tengejük körül*

Wááoh! *ámul el, Ariana mutatványa láttán* Te is tudsz varázsolni?! engem megtudsz rá taníatni! Lécci! *nagy könyörgő, bociszemekkel mered Arianara* Igérem nem mondom el anyunak! Csak mutasd meg hogy kell!

- Na jó, de csak ilyen gömbökre, jó? És nem formálhatod meg őket anyukád előtt. *Nagyon komolyan mondja.*Szóval egyszerűen mivel levegő druida vagy, a szelet képes vagy az uralmad alá vonni. Tehát először próbáld meg irányítani a szelet. KOncentrálj, és hidd el, menni fog. Próbálj egy gömb formába összpontosítani sok szelet, első lépésként.
*Bíztatóan mosolyog, a saját gömbjei közül pedig egy kivételével mindet eltűnteti*

*Megkisérli, azt mit Ariana mondott neki, és koncentrálni kezd a szélre. Sajnos Aelló közben incselkedni kezd vele, ugyanis már kezd unatkozni.*Hagyjál már, menj! *suttogja oda a kis dögnek, de az nem nyugszik. Tovább csipked is vinnyog, ezért Mael hirtelen mozdulattal ráemelei kezét Aellóra és azt mintha egy erős széllökés a falhoz csapta volna! Gyorsan a szája elé kapja a kezét, fogalma sincs mi történt. Szerencsére a hárpiának csak a feje fájdult meg* Ez mi volt? Igaz, nem én csináltam?

- Ejnye, ha ezt Rosette megtudná... TE csináltad. * néhány szolga álmélkodva néz, szerencsére nem hallják, amit Ariana mond. Sebtében odakiált nekik*
Csak én voltam, dolgozzatok tovább! *Kivételesen nem parancsoló a hangneme, hisz még mindig senki felett nincs hatalma.* Viszont nézzünk valami mást, látom elég erős vagy... Szóval próbálj meg valami tárgy alá sok levegőt vonni... Hogy felemelkedjen! Például látod ott azt a régi szobrot? Sokat érhet, vigyázz rá... Csak emeld meg a szél erejével, majd óvatosa tedd vissza. Jaj, és szólj a szolgáknak, hogy kotrdójanak!
*Mindezt halkan mondja, hogy a nézelődő említettek ne hallják.

-Hát nem tudom, anyu nem fog örülni ha emelgetni fogom Hermész szbrát! De jól van, ha te mondod, megteszem! Menjetek a földszintre! Aelló ott ma rosszalkodott! *üzeni a szolgáknak, hogy végre eltünjenek. Koncentrál, a levegőt összegyűjti a szobor alatt, de nem felemeli, hanem eldönti. A szobor eldől és darabkra töri. Kétségbeesetten néz Arianara.* Most mit csináljunk?

*Kárörvendő vigyor. Egykor ő is így kezdte ROsette szobrával, bár az még javítható volt.*
- Hát, nem tudom, te akartál mindeáron tanulni. De tudod mit, próbáld emg széllel összeillesztgetni a darabokat! *Tudja, hogy ez hosszadalmas, sőt lehetetlen feladat, de ha szerencséje van, Mael belemegy a "játékba."*

-De hisz ez lehetetlen! Meg amúgy sincs ragasztóm! Én nem vagyok hajlandó most összeszedni! *karbafonja kezeit és duzzogó képpel mered Arianara* Csináld meg te! Vagy hívj egy szolgát....*közben Aelló, már kigyógyult a szédülésből, és most kissé bizonytalanul, de repked Ariana felé*