Vestibulum

*Sötéten mosolyog rájuk.* Nah igen, kissé távolabb kellene égetni, de őszintén szólva, sokkal nagyobb hatást nyújt így. *Sienna viselkedésén elvigyorodik.* Sienna nem ülsz túl közel hozzá? *Kacag a lány enyhén fogyatékosnak beillő viselkedésén.*

*Nem igazán érti mi tö9rténik, magán kívül ül a székben és nézi Siennát. Most valahogy nagyon vadítónak tekinti, Xantheról és Rosetteről meg is feletkezik*

*Most legszivesebben pofon hajítaná SIennát, hogy így nyílvánosan rámászik Arkasra, de a srácot is kivágná innen, ha nem lenne a tömjén hatása alatt. Amennyire tudja, próbál ellenálni, de megunja a küzdelmet és enged. Hátradől elengedi magát és hagyja hadd szárnyaljon. Fura módon Rose-ról ábrándozik*

*Próbálkozik a szemei lehunyásával. Ez hülye ötlet volt mert ahogy becsukja szemeit erőteljesen szédülni kezd. Megrázza fejét és inkább azon ügyeskedik hogy ne csukja le szemeit. De már nyitott szemekkel is szédül ezért zavarodott tekintettel mered maga elé és közben ülve XAnthe ba kapaszkodik. Olyan érzése van mintha folyamatosan el akarna esni(vagy le)*

*Sienna arcát figyelve egyre inkább diadalmas mosoly terül el arcán, majd a társaságot szemlélve elvigyorodik.* Még szerencse hogy tünetmentesen múlik el a hatása, mert különben nem lennétek túl jó formában. *Kacag, s mámoros tekintete mögött, a mindig rideg nő is kezd ellazulni.*

//Játék bontva, sorry de már egy jóideje áll a játék. Szal mindenki otthon van//

*a kastélyba érkezik, nézi a falakt díszítő képeket, meg a többi tárgyat. arcán hűvös mosoly mutatja, hogy hamarosan mindennek semmi értéke nem lesz. hiszen éppen ezért van itt, hogy magával vigyen innen 2 személyt.*

*Kilép szobájából, és mit adnak az istenek, máris szembetalálja magát Zeirával*
~Ez a nap is jól kezdődik~
- Üdv, Zeira.. Mi az, jöttél innen is költöztetni? *kérdi, miközben a nő szemébe néz... Tegnap mi lett a vége annak a kis Darkheaveni kalandnak?

*hatalmas mosollyal fordul Ariana felé* természetesen silasék csatlakoznak Castorhoz. Így jó nekik, és nekem is... *direkt fűzi hozzá ezt a kis kiegészítést* és, majdnem eltaláltad, hogy miért vagyok itt. Valóban ennek a kastálynak is hamarosan eltűnik minden bája. Egy ajánlattal jöttem ide, aminek te vagy az egyik célpontja*

*Megdöbbenésében leesik az álla.*
- Ha kivégezni vinnél, nem engedem... De mellesleg ki a másik célpontja, és miről van szó? *Kertelés nélküli, őszinte beszélgetést szeretne, és ezt Zeirának i tudtára szeretné adni*

*elgondolkozik, hogy miként is magyarázhatná el a dolgot, közben mintha otthon lenne hellyel kínálja arianát, és ő maga is leül* a másik személy, akiért jöttem az Rosette, de úgy látom ő most nincs iss.. sebaj, hamarosan felkeresem őt is. *elhallgat egy kicsit* Téged régóta figyellek, tegnap is a figyelmem középpontjába kerültél, bármennyire is nem vetted észre. Be kell vallanom, először arra gondoltam, hogy túl heves vagy, és inkább elteszlek láb alól, de aztán meggondoltam magam. Láttam, hogy benned meg van a kellő fagy ahhoz, hogy velem jöjj... *nem mond semmi konkrétat, rakcióra vár*

- Tartarosba? *Ha lehetséges, még jobban megdöbben, és hosszú másodpercekig meg sem szólal.* Mi az, amivel bennem több van, mint mondju kegy másik levegő nimfában? A szemtelenségre gondolsz? *Bár tény, hogy nem a legjobb kisangyal...* És mit jelent az, ha veled megyek? Én is... Én is kárhozott leszek? És ezt engedélyezik? Na nem mintha nagyra tartanám a törvényeket, de kíváncsi vagyok...

*felnevet, de csak egyetlen pillanatig aztán visszaölti tenyérbemászóan mosolygós arcát* Nem leszel kárhozott, ez csak az én kiváltságom *elhúzza a száját* Természetesen nem ütközik szabályba, főleg azért nem mert mindig vannak kisajtók, amik nekem vagyis jelen esetben nekünk kedveznek, már ha elfogadod az ajánlatomat. én új otthont kínálok neked, meg Rosette-nek is, így nem kell Hellforce-ba költöznötök, és bántótásotok sem esik, hiszen ezt lehetetlenné teszi a köztem és fivérem között lévő szövetség.

- Visszautasíthatatlan ajánlat, pláne, hogy Rosette is jöhet. *Ragyog fel arca, majd kissé bizonytalankodva néz a nőre.* Az világos, hogy itt nem bántanak, de ugye nálad sem csak kínozható bábuk leszünk? *Kissé reménykedve várja a választ, amire ha megfelelő a válasz, már megy is le az árnyfőnixszel. Megtisztelő számára az ajánlat, hiszen csak egy egyszerű papnő, s egyre jobban kedveli Zeirát.*

- természetesen nem. Taratrosban rajtatok kívül már vannak nimfák és druidák. egyikük sem a szolgám, sőt még csak nem is tartom magamat többre nálük. Szövetségeseim élnek ott velem, akikben olyannyira megbízok, hogy saját otthonomba fogadtam őket. A bizalom nem él ha hierarchiális rendet építenék ki. Odalent Mindanynian egyenrangúak vagyunk. *ez mind szép és jó* Cserébe csak annyit kérek, hogy ha kell, akkor hívásomra a segítségemre siessetek.

*Megfontoltan válaszol, mintha felnőtt módjára gondolkodna*
- Rendben. Köszönöm, hogy elviszel oda, biztos jobb lesz, itt fent, ahol mindeknit megölnek, akit szeretek... Szóval itt már csak a baglyom van... Tényleg, azért tőle majd elbúcsúzom, ogndolom odalent nem lenne túl hosszúéletű. *Morfondírozik hangosan, nem zavartatva magát, majd végfre magához tér, és széépen néz a nőre.* Mikor indulunk?

- a baglyod veled tarthat, de ő többet nem hagyhatja el Tartarost, hiszen nem isteni teremtmény, így ő nem hordozhatja a jegyet. Ha úgy véled, az alvilágba kárhoztatod, akkor nincs akadálya, h velünk tartson. *feláll, és illendő mozdulattal az ajtó felé int* akár most rögtön indulhatunk, ha felkészültél. Odalent majd megkapod a "kulcsot".

- Rendben! *Kimegy a szentélyből, hogy hívja baglyát, majd villámgyorsan összeszedi kevéske holmiját, és már indulásra készen áll Zeira előtt.* Szóval, mutatnád az utad? *Kivételesen - ezen maga is csodálkozik - kedves valakivel*

- mutatni? talán ikább elviszlek. a hivatalos "bejáratát most még amúgy sem látnád meg" *elmosolyodik, árnyakat idéz, amik körbeölelik Arianát és Zeirát is persze a baglyot sem hagyja ki, majd a sötétségbe burkolózva eltűnnek a kastélyból*

*Egész úton idáig nem szóltak egymáshoz. Alex gondolatai valahol egészen máshol járnak, körülbelül a múlt éjszaka körül, meg az azt megelőző beszélgetésen. Micsoda fordulat ez a sorstól... viszont azt nem tudja mondani, hogy megbánta volna, csak... olyan furcsa ez az egész. Mikor felkeltek már sehol se volt az előbbi szenvedély, minden ment úgy, ahogy régen. Ez az érzelmi változékonyság nem tetszik Alexnek, de nem említi. Úgy véli, Yael sem szeretne beszélni a történtekről, szóval marad a makacs némaság, míg el nem érnek a kastélyig*
- Hát ez lenne az...

*Yael szíve megdobban az épület láttán, s még az egész úti szótlanság burka alatt lépi át a kastély hatalmas kétszárnyú ajtaját. Néhány lézengő szolga gyilkos pillantást vet az érkezőkre. Egyiküknek sincs túl sok kedve kínok között meghallni, de ha most zavarják az úrnőt, nem igazán járhatnak másképp. A hajdani szolgaseregből, már aligha maradt meg a negyede, és nem óhajtanak tovább fogyatkozni.* -Khm... *Köszörüli meg a torkát, s egy szolgához fordul, aki halálra vált arcal reszketve bólint, mielőtt a férfi bármit is modhatna, majd eliszkol egy ajtón keresztül. Egy másik szolga odabök egy "ne üljenek le"-t, amiből Yael arra következtet, hogy vagy nagyon hamar menniük kell, vagy hamarosan újra láthatja múzsáját...*

*Egyáltalán nem tetszik neki ez a kastély... szeretne minél előbb végezni, de van egy olyan érzése, hogy nem lesz egy egy perces menet... ha ezek ketten egymás nyakába borulnak. Minek is jött? Gyertyát tartani? A szolga szavával mit sem törődve leül az egyik erre alkalmas helyre, és fásult tekintettel szemléli a helyiséget. Yaelre még véletlenül sem pillant, nem akarja látni az arcán a várakozást, meg az örömöt... *

*A belépő, falfehér szolgát elnézve, jobban érzi magát, bár a hatalmas lakosztályban, most a tükrök mind letakarva hevernek. Gyűlöli magát így, csúfan. Xanthe nem tudja mit is tett, ezt nem fogja szó nélkül hagyni. Ebben biztos lehet. Gondolatait ismét a rémült szolga felé tereli, majd kegyesen biccent, hogy mondhatja, amit akar. A szolga bejelenti, hogy két férfi érkezett, egyikük sem tűnik gyengének, és találkozni akarnak vele. Rose szemeiben kíváncsiság lángja csillan, és (kivételesen élve) elengedi a szolgát, hogy bevezetheti a két férfit.* -Lódulj, ne várakoztasd meg a vendégeimet... *Ő maga az ablakhoz lépdel, s háttal az ajtónak révetegen láthatatlanná válik...*

*A szolga érkezése, teljesen felvillanyozza, de mindig hideg viselkedéséből, semmit nem hagy kiolvasni. Alexre pillant, vár, hogy a férfi is elinduljon. Nem megy egyedül, ha már ketten jöttek, és valójában nem is akar. Retteg a viszontlátástól, ki tudja mit vált majd ki belőle, aminek nem mer egyedül elébenéznie.... habár ezt sosem vallaná be, még magának sem.*

*Felmordul, majd a szolgát követve szépen lassan elérnek Rosy lakosztályához. Bekopog Yael helyett, mert bár próbája nem mutatni, de látszik rajta, hogy "izgul"*
- Madame, bejöhetünk?
*szól nyersen, és aki ismeri az tudja jól, hogy ez a megszólítás nála inkább gúny tárgya, semmint elismerésé vagy tiszteleté*
- Azt hiszem, van itt valaki, aki már nagyon szeretné látni...
*direkt nem tegezi le, az csak ellenségnek és barátnak jár ki. Egyelőre ez a nő egy senki... nem méltatja tegezésre*