Xanthe lakosztálya

*Egyedül tartózkodik szobájában, külön parancsba adta, hogy senki ne zavarja, nem kíváncsi senkire. Aki mégis háborgatni merészeli, nem vállal felelőséget a testi épségéért. A baldachinezett ágyban, hullamerevséggel fekszik. Az ágy tiszta fehérsége, már-már irritáló nyugalommal tölti el, legszívesebben szétszaggatná az egész, nyavalyás berendezést. Minden hófehér, kivéve néhány bútor darab, amikhez ragaszkodott. Sienna túl jókislány, és a jókislányok szeretik a fehéret. Fejére nyomja a párnát és sóhajt egyet. Elméjén átsuhan egy alak, egy női alak. Ó igen, October. Felelevenedik előtte a nő szinte tökéletes teste, a kecses mégis erőteljes mozdulatai. Valamiféle vágyat kelt benne a kép, ha nem is szexuális, de fantáziája beindult és már nincs megállás. Szolgákért kiáltott és azonnali parancsba adta, hogy hozzák ide a nőt, ha tetszik neki, ha nem és utána húzzanak a picsába, de persze álljon őrt valaki, elfogadható távon kívül*

*Nem rest saját magát tanítani ha Xanthe nem ér rá. Hamar megtanulta elfojtani azokat a vad s heves lángokat melyek csak úgy kicsaptak és pusztítottak mindent körülötte... több méteres, pokolbéli lángjai mintha csak arra vártak volna hogy a nimfa az uralma alá hatjsa őket, ő pedig kézségesen meg is teszi ezt - már amennyire erejéből futja. Mezítelenül áll a terem közepén hiszen ruhája már porrá örlőtt, mikor a szolgák benyitnak hozzá, és se szó se beszéd megragadják a törékenynek tetsző alkatot és vonszolni kezdik, egészen addig még meg nem érkeznek egy különös ajtó elé... ám mielőtt benyitnának az egyik szolgáló végigsimít a női testen - szemtelenül, mohón és könyörtelenül. Nem kell félteni, meg tudha magát védeni... bár ki tudja, hogy milyen erőviszonyok járnak erre felé. Mindenestre a harag elindít egy folyamatot és a pofátlan szolgálóra is átterjednek azok a lángok melyek a nő testéből csapnak fel.*

*Dulakodás hangjait hallja meg bentről, idegesen kivágja az ajtót és meglátja, amint szolgálói elégnek a valószínűleg October által létrehozott lángok hatására.*
- Látom gyakoroltál! Helyes! *azzal megragadja a nő karját és bevonszolja a hálószobába. Sienna már hónapok óta életjelet sem mutatott. Ha ő nem törődik Xanthéval, hát... ő sem fogja túlzásba vinni az biztos. De most nem ő a legfontosabb. Nekivágja az ágynak a meztelen Octobert, majd elhátrál és a szemközti falnak dőlve figyeli a baldachin selyem anyaga mögül a kikörvonalazódó testet. Hogy mire ez a nagy fellángolás? Talán csak a jegye miatt, elvégre tűz vagy mi a szösz...*
- Miért nincs rajtad ruha? Igaz nem azt csináltad, amire gondolok? *szemöldökét összeráncolta, s összeszűkített szemekkel fürkészi October tekintetét. A szemmel levetkőztetős tekintetre nincs szükség, a nimfa tálcán kínálta magát. A tökéletes tanítvány*

*Már nem is lát semmit, csak a hirtelen érte nyúló Xanthet ki másodpercekkel később az ágyra vágja a nőt, kinek lángjai viszinylag hamar el is alszanak, így az ágy nem sérül, no nem mintha ez a druidának olyan nagy baj lenne. Végigméri magának a férfit. Most nem mint a mestere áll előtte hanem mint egy mohó férfi ki a vágyainak él. És ezt cseppett sem díjazza. Sőt ami azt illeti, a takaró anyagát könnyeden fonja karcsú alkata köré.*
- Elégett. Mit akarsz?
*Szemtelen, szenvetlen s heves. Akárcsak a másik. De ha idősebb, ha erősebb nincs joga csak úgy ágyhoz vágnia őt. Főleg nem azok után hogy az ő tanítása nélkül egy nő sem hódolna be a férfinak, ahhoz közel sem elég a csábos vonzerő.*

-Elégett... milyen szép is az! *egyenes szája most jobboldalt elhúzódik, kissé vérfagyasztó ez a mosoly, főleg, hogy szemöldökét is felhúzta féloldalt. Az arca tökéletes... mintha éveken keresztül gyakorolta volna ezt a nézést tükör előtt. Bár inkább csak a vérében volt. Ellöki magát a faltól és lassan közeledni kezd October felé. Csak semmi hirtelen mozdulat, még a végén a vad megijed és elszalad.*
-Ugyan már, igazán félretehetnéd ezt az apróságot, elvégre oly sok dolog köt minket össze és az idő csak erősítette kötelékünket. Csupán megakarok bizonyosodni afelől, hogy most is olyan szívós vagy e, mint annak idején. *Lassan megkerüli az ágyat, becserkészve a vadat, s lassan a nimfa hátához telepedik le az ágyra. Ujjával lassan végigsimít a nő karján, egészen a nyakáig, ahová ajkaival lassan közeledik, hogy csókot hinthessen rá, ráégetve a bélyegét. Miközben szájával elkalandozik October nyaka körül, másik kezében már az előkészített tőrét markolja. Hirtelen mozdulattal belevágja a nőbe, pont két csigolya közé, majd a penge izzani kezd. Oly magas hőfokra izzítja, hogy a penge már az olvadás határán áll. Ránt még egyet a tőrön, hogy ugorjon egyet a nő csigolyája. Reccsent, ha pechje van eltört*

*Figyelemmel kíséri Xanthe minden egyes mozdulatát még a legapróbb jeleket is mélyen, elraktározza magában. A férfi készül valamire ez egyértelmű. Csak abban nem biztos, hogy mire. Lélektükrei a másikét keresik, amikor az körözni kezd, egészen addig míg meg nem érkezik és le nem telepszik. A finom érintés, az apróbb csókok… már húzódna is el, de már késő a veszély utolérte, túl sokáig várt és az események visszafordíthatatlanul megkezdődtek. A pengeéles tőr könnyedén vágta át magát mindenen, hogy megállhasson a két csigolya között. Egyik kezével a mögötte ülő férfi szabad karjába még a másikkal a lepedőbe kapott, és kínjában hangos és gyötrelemmel teli sikoly hagyta el ajkait… amint a penge izzani kezdett mellkasa hirtelen emelkedett de nem sikoltott fel újra… azt már nem… helyette csak Xanthe kezét szorította töretlenül, egyre nagyobb erővel.*
- Akár meg is kérdezhetted volna…
*Nyögi ki fájdalmai közepette…a hőséget még el tudja mélyíteni, magáévá tudja tenni de a fájdalommal ami a csigolya törésével jár már nem tud mit kezdeni és ernyedten zuhan össze… Szemei könnyektől csillognak de nem fog újra felsikítani, csak nem szabad hagynia, hogy a páni félelem eluralja testét.*

*A tőrt nem húzza ki a nő gerincéből, még nem. Immár két kézzel ragadja meg a fegyver markolatát, s nagy lendülettel emeli meg, hogy October súlypontja a pengére terelődjön, majd egy rántással a földre taszítja a testet. Feláll az ágyból, odasétál a nimfához és leguggol mellé. Ismételten megfogja a markolatot és egy erőteljes rántással a bordák felé veszi az iránt. A hús hangja, ahogy cafatolódik igazán kellemes, cuppogó hang. Mikor a bordák közé ér, megcsavarja a tőrt, h hallhatóan eltörtek az azt körbevevő csontok. Ezután kihúzza belőle, feláll s leül egy szemben lévő fotelbe. Lábát férfiasan keresztbe teszi kényelmesen beledől a párnákba, s az összekulcsolt ujjaira támasztja állát, szemét pedig a nőre szegezi*
-Gyógyítsd be! *ennyit mond neki, elvégre October nem értetlen, s ha pedig a regeneráló képessége megfelelő, folytatódhat a kiképzés*

*Erőtlenül zuhan a földre. Nem, már nem sikít de a fájdalom pokolian kínozza. Könnyeivel küszködik mikor a férfi mellé sétál és bordái közé döfi a tőrt, kíméletlenül, még nagyobb fájdalmat okozva a nőnek. Magától is rádöbben, hogy be kellene gyógyítania a sebeit de egyszerűen képtelen rá. A fájdalom túlságosan is eluralja porcikáit. Könnyei mint lávafolyam, narancs színben folynak végig a gyönyörű arcon. Lángok táncolnak a megkínzott testen és ölelik körbe azt mintha csak meg akarnák védeni tulajdonosát Xanthe gyilkos kezeitől. Azoktól a gyilkos kezektől melyek soha nem töröltek könnyeket, még saját fia halálakor sem. A lángok a sebek mélyéig hatolnak, hogy perzselőn nyalinthassák azt.. és lám csodák csodájára a csigolyák lassan és fájón de gyógyulni kezdenek. Amint azok beforrnak a lángok a bordákhoz kúsznak de ezekkel a törésekkel már nem bír a nő. Nem néz a férfira, pedig tudja, hogy félre kellene tennie büszkeségét, mert így saját magát ítéli halálra... de az ellenségnek sem könyöröghet ahogy nem is fog. *

*Nagyon pontosan figyeli October technikáját, milyen sorrendben, s miképp kezdi benyalogatni sérüléseit. Sajnos elpazarolta az energiáját, s már nincs ereje folytatni azt, legalábbis azt hiszi*
-Ha kevesebbet szenvednél, talán már rég eltűntek volna a sérüléseid! A fájdalmat élvezni kell, nem érezni. Úgy éget, mint a tűz, nem igaz? Hát gyerünk, élvezd ki ennek a tűznek minden lehetséges gyönyörét s ebből meríts! Annyiszor hallottad már, s mégsem tudod elfogadni. Ami nem öl, meg az erősít! *előre hajol, szemeit összeszűkíti*
-Ha még ezzel sem tudsz elbírni, mégis hogy léphetnél magasabb fokozatra?

~ Úgy éget, mint a tűz, nem igaz? ~
*Sajnos be kell látnia, hogy a férfinek megint igaza van és ez újfent kezdi nagyon is zavarni... amint arra gondol, hogyan is edztettek a gyakorló teremben, hogyan is robbantotta szét a széket, hogyan vonták be a több méteres lángok a falat megnyugszik...és amint megnyugszik lehinyja pilláit, hogy újra élessze azokat a félelmetes lángokat melyekről azt hitte elvesztek... bensejébe irányítja az egészet, és a melegség, az a forróság már kezdi is rendbe tenni a dolgokat odabent. A szövetek, a hús, a bőr, a csontok minden egybeforr még ha tööbb idő is kell hozzá akkor is sikerül.*
- El tudok vele bírni...
*Zihálja halkan. Ha teste fáradt is, tekintete elszánt és a makacsságon kívül, most önfejűséget tükröt. Kissé meglepődik amint eszébe villan, hogy Xanthe egykoron ugyan ezzel a tekintettel nézett rá... de nem időzik soká. Bár feleslegesen de újra eltakarja magát a puha anyaggal miközben sebeinek helyét tapogatja.*

-Remek! Bemelegítésnek elég ennyi! Na ugye, hogy nem nagy dolog? *kacsint, majd ellöki magát a karfától, s felül, immáron egyenes háttal, lábai szélesen széttéve.*
-Nem róhatod rám, elvégre most én vagyok a te mestered! Na vegyük sorra. Gyakoroltál? Mondjuk a ruhádra már rákérdeztem. Ja igen, ha kell valami rongy, ott van a szekrényben. Bár, nem tudom mennyire a te ízlésed, Sienna nagyon szerette a lenge öltözeteket, csak azok voltak eltakarva ami már szemet ütöttek! *már megint Sienna... itt az ideje szortírozni, túl sok dolog emlékezteti rá*

- Nem rovom rád.
*Jegyzi meg flegmán, mert tényleg nem tette és nem is tervezte. Most a férfi a tanító, és ő kereste fel Xanthe-t, akkor meg ne siránkozzon. Viszont az említett nő mevére felkapja a fejét.*
- Te megállapodtál...
*Nem kérdi csak döbbenten kijelenti. Most esik csak le... a fia halála, hisz kitől mástól lehetett volna mint egy olyan nőtől aki mellett Xathe megtört.*
- Nem kívánok a szeretett nő személyébe lépni. Elég lesz a lepedő... és különben is ha nem rúgsz ki a szobádból akkor azt hiszem ágyban maradok.
*Tény hogy felébredt valami vágyakozás Xanthe iránt megint, de most nem tekint kihívóan a másikra. Óvatosan tápászkodik fel és fekszik végig a puha takaróba bújva mely finoman cirógatja a piha bőrt.*

-Ugyan már, ne gyerekeskedj! Attól mert felveszel egy ruháját, még nem fogsz a helyébe lépni, nem is kívántam ezt tőled! Sienna elment, nem fogja számon kérni rajtad a ruháját De ha jó neked az ágyban.... mondjuk nekem is kényelmesebb ha azt nézzük! *sóhajt egyet, nem kellet volna Siennáról beszélnie. Az már rég volt, a múlt. Nem is olyan rossz ötlet az átbútorozás. Talán minél hamarabb kellene. *
-Neked nem volt senkid az évek során? Mármint állandó társ, nem alkkalmi kaland. Azt tudom, hogy volt bőven! *kacsint. Nem megbántani akarja a nőt, de hát ismeri a múltját, és hát egy örömlány csak ne szégyelje mit csinált*

- Nem is miatta nem akarom Xanthe.
*Jegyzi meg halkan. Nem tudja elképzelni mivel foghatta meg a nő a másikat, mivel tudta révenni Xanthe-t arra, hogy megállapodjon, hogy családot alapítson... a kérdés azonban visszaréntja a valóságba... fájón.*
- Én... nem tudtam kezelni ezt...
*Utal a tűzre... voltak akiket szeretett, voltak.. de elhúnytak s a lángok martalékává váltak.*
- De olyan tanoncom sem volt soha mint te voltál.
*Tereli el a témát mosolyogva, majd a lepedőt teste köré csavarva a másikhoz sétál és helyet foglal Xanthe ölében, az úgysem fogja bánni. Könnyed csókot lehel egykori tanítványa ajkaira, majd fejét annak mellkasára fekteti.*

*Viszonozza October csókját, s karjával szorosan átöleli, fejét a nő mellére hajtja, hallgatva a szapora szívdobbanásokat.*
- Te sem panaszkodhatsz, elvégre te vagy az egyetlen mesterem, akit nem öltem meg! Nem hiába! *még egy csókot lop a nőtől, rövid, de oly hevesség volt benne, hogy csoda, hogy kapott szikrát a két száj*
- Nem szabad emberekkel bármi nemű kapcsolatot is létesíteni. Életük túl rövid, s bármilyen, számunkra jelentéktelen sérülésbe is belehalnak. Ráadásul az a sok betegség... De mint kiderült a nimfákban sem szabad bízni. Végül is, ők is csak nők...*na tessék, nem bírta ki 10 percet sem, hogy ne rombolja le, az elkezdett kártyavárat*

- Hálás is vagyok érte.
*Kacsint Xanthe-ra. Hevesen kap lángra a kéj és a vágyakozás a csók után. Többet akar... amióta itt van egy férfival sem volt együtt... egy örömlánynak, egy kéjnőnek pedig kell az érintés.*
- Kivel szabad? A szerelem botor dolog... tévútra csal, elveszi az eszed és megöli a szíved.. mégis úgy kívánjuk, hajthatatlanul... pedig öl, butít és nyomorba dönt.
*Gyönge, pofon szerű paskolással csapja meg Xanthe mellkasát, csak játékosan.*
- Nono Xanthe, ismerd be egy férfi aligha taníthatott volna meg arra amire én.
*Nyelvet ölt... és nem bírja megállni, hogy ne lopjon újabb csókot. Aprót, finomat szinte már gyermekit.*

-É n aztán nem kerestem a szerelmet. Ismerhetsz annyira, hogy tudd. Csak púp a hátamon.... de ő talált meg engem, üldözött, majd foglyul ejtett! *sóhajt egyet*
-Igen, igazad van. Valamire talán mégis jók vagytok! De többet ne várj tőlem, így is kifordultam már önmagamból teljesen! *elejt egy őszinte mosolyt, ritkán, sőt talán soha nem mosolygott még így, hogy fogai gyöngyként bújtak elő ajkai mögül. Talán ezért is tűnt az egész vicsorgásnak, mint sem mosolygásnak. Ezt még tanulni kell.
Hátra dől a fotelban, s ujjával finoman simogatni kezdi October karját, a vállától egészen a csuklójáig. Majd ott megragadja és lassan az arcához emeli. Megszagolja, s nőiesség feromonja ködösíti el elméjét. Simogatni, masszírozni kezdi a kézfejet, majd szájához emeli s gyengét csókot hint rá*

*Most rajta van a sóhajtás sora.*
- Sosem vártam tőled semmit Xanthe. Soha nem kértelek számon. Én csak kitanítottalak.
*Persze mindketten tudják, hogy ennél azért köztük mindig is egy kcisivel több volt. Olyas valami alakult ki köztük ami a szenvedélyt az egekig fokozta.
A mosoly meglepi, de örül hogy ilyet láthat Xantha ajkain.
Aztán az események furcsa fordulatot vesznek, és October, pilláit lehunyva elfúvó sóhaj közepette dönti fejét vissza a mellkasra, és hagyja hogy Xanthe azt tegyen vele amit akar. Ez a pár gyöngéd érintés sokkal imkább felizzitja vágyait mint bármi más... és fájó is egyben hiszen ezek csak afféle kósza érintések, pár perc és Xanthe vagy hagyja az egészet vagy bedurvul - mint mindig.*

-Tudom. -ennyiben hagyja a dolgot, elég volt a szavakból, most a test és a vágy van fontos szerepben. Továbbra is gyöngéd érintésekkel kényezteti Octobert. Jobb tenyerét rátapasztja a nő mellkasára, s gyengéd erőkifejtéssel, lassan a saját mellére hajtja, hanyatt fekvésben. Tenyerével felfelé halad, torkán, arcán, majd haját hátrasimítja, s ajkával a hófehér, negédes bőt csókolja, szívogatja. Közben másik kezével végigsimít a nimfa testén, egészen combjáig, melynek belső tövén állapodik meg, ahol masszírozni kezdi, lágyan, majd egyre hevesebben*

*A mozdulatok oly annyira nem vallanak a férfira, hogy szinte már megrémül. Mi ez a hirtelen változás? Mit akar a másik? Talán csak egy őrült játék volna, hogy kicsalhassa belőle mennyire is vágyja most ezt hogy aztán újra megkínozza testét? Összezavarodva hagyja, hogy magukkal sodorják az események. Amint hanyatt fekszik a másik mellkasán a lepedő elenged és könnyűszerrel zuhan végig a kecses alkaton, szabadd téve azt a gyöngéd érintéseknek. A csók és bőrének becézése… ily módon még sosem érintette Xanthe és meg kell hagyni, kiválóan csinálja. Amint a kéz leér, feje oldalra dől. Meg akarja keresni a másik tekintetét miközben egyik kezével az épp nem lent lévő kéz után nyúl, és összefonja ujjaikat hogy aztán együtt érintsél meg dús feszes kebleit - de továbbra is azt vára, hogy a másik megunja.*

*Szenvedélyének eme lecsupaszított oldalával még nem találkozott, s biztos benne, hogy October felelős érte. Nem csak elrabolni akarja a gyönyört, hanem visszaadni mindazt, amit ő kapott tőle. De ezt nem hagyhatja, hogy egy egyszerű nimfa csak így, a hatalmába kerítse, főleg ilyen téren. Nem, az már nem ő lenne. Ahogy ujjaik egymásba fonódva terítik be a keblet, izmait hirtelen megfeszíti, hogy a fájdalom gyűrűjében ismét uralkodhasson a testen, azon, mely oly törékenyen simul testéhez, s kínálja fel magát*

*Már épp kezdeni alább hagyni a feszengés, már engedné át magát a gyönyörnek, ezeknek az új Xanthetől eleddig ismeretlen mozdulatoknak, amikor az izmok megfeszülnek és a váratlan fájdalomtól felkiált. Eltolja magát a másiktól.*
- Eressz... mintha nem lenne minden erőlködés nélkül is tied minden test.
*Dühösen csattannak szavai. Nem, nem fél a másiktól. Sokkal inkább reszket hangja... teste őrülten kívánkozik vissza még a durva érintésekhez is, hogy együtt legyenek, oly annyira vágyik Xanthera, hogy teste megrándul. De esze vagy talán valami más nem enged.*

*Nem lepődik meg, mikor October elszakad tőle, hogy aztán számon kérje rajta durvaságát. Csak ül, ugyanúgy mint az előbb és a nőre néz, s arcán megjelenik az a mindent sejtő mosoly, ami jelenthet rosszat is, jót is, de inkább az előbbit.*
- Tudom, hogy az enyém, de szeretem idő közben is a tudtára adni az épp aktuális alanynak. *persze, hogy nem vallja be a valós okokat, de hát miért is tenné. Nem tartozik senkinek semmivel, s nem hagyhatja hogy bármi is a hatalmába kerítse. Ha nem ő a domináns, tesz róla, hogy az legyen. Ez már csak így megy Impiriuséknál*

- Ne... ne nézz így rám. És ne mond ezt. Sosem akartam feléd kerekedni. Mi az ami annyira megrémít abban, hogy gyöngéd is tudnál lenni?
*Fájón s vágyón reszkető testtel ül le a földre egyenesen Xanthe elé. végigisimít annak térdein.*
- Tudom mit gondolsz. De nem számonkértelek. Egyszerűen csak nem értelek. Mindenkit megkapsz és ezzel tökéletesen tisztában vagy. Akkor miért riaszt meg a másik feled?
*Persze előre számít már a gyorsan felálló, és haraggal távozó férfira, miközben azt kiabálja engem nem rémiszt meg semmi... de őszintén reméli nem így lesz.*

-Eddig még nem tudok olyanról, ami megrémisztene October. Nem a félelem az, ami miatt fájdalmat akarok okozni. *Félre néz, kezdi zavarni ez a társalgás, elvégre szeretkezni akart nem bájcsevegni. Ez nincs benne a munkaköri leírásban, túlóráért meg nem fizetnek.
Felsóhajt, majd szembe néz a nővel. Eltűnt az a pillantás, most már csak egyszerűen, összehúzott szemöldökkel mered rá*
-Nem fogom megalázkodni egy érzés miatt. Az nem rám vall. Sebezhetővé tesz, ha egy pillanatra is elengedem magam, főleg egy ágyassal. Ne vedd személyeskedésnek, de ha egy fürdőssel lefekszem és gyengéddé válok, meg is van a megfelelő alkalom, hogy merényletet szervezzenek ellenem. Ez nem félelem, csak óvatosság. Meg amúgy is, egész életemben szadista voltam! *kacsint*