Castor Phoenix

Újra itt vagyok, újra ébren és végre újra erőm teljében! Áruló húgom által raboskodtam Mirtusz-hegyének gyomrában, a végtelennek tartó álom csapdájában. Akkor nem értettem mi vezette rá, hogy velem ily módon elbánjon, de most már nem is érdekel. Itt vagyok...a bosszú karnyújtásnyira van tőlem és most nem hagyom hogy átverjenek egy egyszerű trükkel mint annak idején. Szövetségeket kötöttem, legerősebb embereimet újra életbe hozattam! Nimphadirah sorsa immár az én, és testvérem Darla kezében van! Mi döntünk róla pusztul vagy marad. A béke fogalma már megszűnt létezni és hogy szeretetben éljünk....nincs többé. Talán jobb lenne a szigetnek ha pusztulna? Talán lehet, de én nem hagyom. Küzdeni fogok érte és uralmam alá vonni ezt a helyet. És hogy mi vezetett erre az útra? Miért gyűlt bennem ennyi harag, és fájdalom? Mi vezette Darlat árulásra? Néhány fogalomban megpróbálom összegyűjteni, nem ígérem hogy rövid lesz....

Koromat nem igazán tudnám megmondani, szüleim se tudnák hisz nem voltak. Én egy főnix vagyok, mely igen ritka és értékes faj ezen a világon. Úgy mint egyetlen rokonom Darla, a húgom is főnix. Fajomról tudni kell, hogy végtelen hatalommal és erővel rendelkezik, valamint halhatatlan. Halálomkor tűz emészti fel testemet, és hamvamból újra megszületek. Gyerekkorom soha nem volt hisz már férfiként teremtődtem. Első voltam ki Nimphadirah szigetére lépett, és letelepedett itt. Az istenek minket: engem és testvéremet bíztak azzal a feladattal hogy irányítsuk és tartsuk kordába az itt élőket. Eleinte könnyű dolgunk volt, hisz alig néhány faj népesült be, de nem sokáig tartott mindez. Egyik nap isteneink bejelentették gyermeket nemzettek: ők voltak a nímfák és a druidák. Aranyos és ártatlan gyermekek voltak. Igazán különlegesek, hisz őbennük rejlettek a természet erői ők voltak az ősanyák. Emlékszem, Rubia a legidősebb nímfa volt maga a tűz, ha nem tetszett neki valami, vagy netán fájdalmat érzett, elképzelhetetlen pusztulások mentek végbe. Házak gyulladtak ki, vulkánok törtek ki stb. Azonban a legbölcsebb is ő volt, de eszét a harag hamar elvette. Testvéreire ő vigyázott tartotta kordában őket. Egyetlen nímfa volt ki felett nem hatott hatalmam: Perla. Darla kis kedvence volt, nekem nem lopta be magát szívembe. Egy hisztigépnek nevezhető személyiség akit elkényeztetett a hatalom. Már kisgyermek korában befolyásolta testvéremet, de ekkor még nem vált gyanússá. Druidákat én tanítottam meg a harcra, erőt adtam nekik hogy sebeiket gyógyíthassák, hogy természetfeletti erejüket uralhassák. Gyorsan tanultak, hamar katonákká edzettem ki őket, hogy kordában tartsák a szigetet.

Teltek múltak az évek, évtizedek mikor megszülettek az első utódok. Tisztán emlékszek három csemete verte fel a csendet azon az éjszakán. Egy villám druida, egy jég és egy víznimfa jött világra. Már akkor látszott rajtuk hatalmuk, hogy egyszer nagy dolgot fognak véghez vinni. A druidát Merifice-nek hívták egyik legjobb tanítványom volt.Fülig beleszeretett Ilithyiába az ifjú jégnimfába. Csodás volt látni őket ahogy szabályt megszegve lógtak az órákról és inkább egymással töltötték idejüket és vállalva a lebukás következményeit, a büntetést. Csak kacagtam rajtuk ahogy egymást követték a lebukások, már meg sem hatotta őket a büntetés csak a szerelem fűtötte szívüket. Ez sem tarthatott sokáig. Perla egy csalódás miatt teljesen kifordult önmagából és ostoba törvényeket rendeltetett elő. Rajtam nem volt befolyása, minden félelem nélkül képébe röhögtem. Sajnos Darlan túlságosan elhatalmasodott az anyai ösztön.Mindene Perla lett, kibírhatatlan volt ahogy ápolgatta „kislánya” jelentéktelen sebeit és hátat fordítottak az istenek kéréseit. Még én magam sem tudtam hatni rá nem volt mit tenni.... Az ifjú víznímfán már akkor látszódtak elemével járó tulajdonságai a túlzott hiúság.Majdnem minden férfi megfordult ágyában, és okosan bújtatta ki magát a büntetések alól.

Nemsokára bekövetkezett a beláthatatlan. Perla őrültsége miatt két ősnímfa élete veszett oda. Siettem az istenekhez hogy állítsák meg de elkéstem. Testvérem gyorsabb volt nálam. Egy csapdával elkapott és mély álomba ejtett. Azt a szukát választotta helyettem vér szerinti bátyja helyett. Haragom hatalmasra gerjedt. Őrzésemre egy istennőt kért fel, akivel szintén rútúl bánt el. Az ismert Moirákat (végzet istennőit) szintén csapdába ejtette és Kléthót elválasztotta nővéreitől. Azóta ő Mirtusz hegyének őrzője, ő felügyeli hogy senki ne hatoljon börtönömbe.

Évszázadok múltán egy derék druida, Xanthe és egy Elektra nevű nímfa kiszabadított és felébresztett. Most nekik köszönhetem szabadságomat és újonnan jött hatalmamat. Undorodva vettem tudomásul hogy a nővéremnek túlságosan fejébe szált a hatalom és az isteneknek hátat fordítva uralkodik Nimphadirahn. Nincsennek istenek....nincs ki segítse utamat. Nincs se Merifice se Ilithyia. Azonban örömként ért a hír hogy Perla sincs már az élők között. Darla természetesen nem hagyhatta hogy legyen egy ember akinek hatalma lehett felette és lányával Siennával egy bűvölet segítségével megölette Xanthet ki azonal belehalt a támadásba. Kléthó segítségével vissza tudtam hozni Merifice-t és Xanthet. Most eljött az idő....eljött hogy végre szembe száljak Darlaval és letaszítsam a trónról. Látván a sziget nyomorú sorsát és árulását, ítéletem: Halál!



Üdvözlettel: Castor Phoenix