217 éve láttam meg a napvilágot. Anyám, Darla Phoenix és nővérem Sienna kezei alatt nevelkedtem. Egyikük sem volt Vérszerinti hozzátartozóm, de mégis mindkettőjük a szívemhez nőtt.
Hamar, mindössze 3-4 évesen, már észlelni lehetett hovatarozásom. A levegő erejét birtokolva, hasonló képességű mentoroktól tanulhattam. Tudásvágyam, és egyre növekvő hatalom éhségem, már 50-es évimben a mentor címhez juttattak. Minden erőmet összeszedve tanulni kezdtem, s hamarosan nagy erőre tettem szert. Példaképként, leginkább Sienna állt előttem, de nyers természetemnek „köszönhetően”, nem mindig voltunk túl jóban.
Az évek lassan teltek, és Emotion kastélya között sokszor egyedül éreztem magam. Mindent megtettem ennek az érzésnek az elkerülése érdekében, de a magány teljesen felemésztett. Hamarosan csatangolásokba kezdtem éjjelente, Emotion egyes részein, természetesen anyám tudta nélkül. Így ismerkedtem meg életem egyik legfontosabb alakjával.
Egy kocsmában ismertem meg. Druida volt igaz, de meséivel, bókjaival teljesen elcsábított. Vállig érő göndör, sötétszőke fürtjei, és mosolygós barna szemei voltak. Mindent megtettem csak hogy találkozhassunk. Igazán türelmes és felettébb romantikus egyéniségként megértően fogadta eleinte tartó elutasításomat. Szerelmes voltam, de bármily átlátszóak is voltak rideg megnyilvánulásaim iránta, nem adtam alább a mércém. Elvártam, hogy ne csak egy legyek a sok közül, hanem én legyek az egyetlen.
Egy nap nem találtam a találkahelyünkön. Megrémültem, mivel ezekben, az időszakokban sok volt a lázongás. Féltem, hogy netán ő is áldozatul esik az egyik kisebb felkelésnek. Szerencsére tévedtem.
Hajnalban egy festőállvánnyal és vászonnal érkezett meg. Megragadta a karom meg sem állva a lakásáig vezetett. Nem értettem mit akar, majd mikor felállította festő állványát és egy kanapéra parancsolt már értettem mit akar. Leültem a kanapéra és elkezdett festeni. Nem olyan hosszú idő multán levette a vásznat és az ablakhoz rakta. Gyönyörű és élethű alkotás volt, neki mégsem tetszett. Elém lépett felhúzott a kanapéról és vetkőztetni kezdett. Engedtem neki, de beleremegtem minden egyes érintésébe.
Nem emlékszem pontosan mi is történt de reggel új kép volt kész, mellyen meztelen vagyok. A kanapé mögötti ágyon feküdtem Yael karjaiban. Szerelmesebb nem is lehettem volna, ám mint minden jónak, ennek is vége kellett érnie…
Azután a nap után hetekig nem láttam, majd egy felkelés vezetőjeként találtam magam szembe vele. Ridegen nézett rám, s én voltam kinek le kellet vernie a támadást annak érdekében, hogy papnővé avassanak. Megtettem. Őt elfogták és Emotion templomának legmélyebben fekvő celláinak egyikébe vetették.
A hatalomvágy és anyám iránti tiszteletem miatt sosem beszéltem erről a bűnös kapcsolatról senkinek. Ezután a harc után, Yael Ianthe-t ahogyan csak tudtam a legtitkosabb gondolataimba száműztem. Nem tehettem meg, hogy elgyengülök. Szerelmemet lepleztem, aminek következtében rideg és kissé talán kegyetlen lettem.
247 évemet betöltve követeltem a főpapnővé avatásomat, amit anyám szeretete miatt meg is kaptam.
Immár Air-Land uralkodójaként nézek szembe a lázadókkal, anyám és szeretett nővérem oldalán.
Hosszú szőke hajamhoz acélos szürke szemeim, és kecses alkatom van. Telt idomú középmagas nő vagyok aki szeret kacérkodni, de kegyetlen játékokban is örömet leli. Általában könnyedén öltözöm, amikben jól látszik alakom, és könnyen tudok mozogni.
Ellenségeim óvakodjanak! A számomra kedvesek is csak néha érezhetik szeretetemet. Nehezen barátkozom, és gyanakvó típus vagyok.
Szer. Nov. 25, 2009 10:25 am